HTE – VÁRDA SE

Izgalmas, tanulságos mérkőzésen vagyunk túl a szombati nap délutánjával.

Nő létemre ne várjatok tőlem nagy szakmai elemzést, értékelést. Ezt megteszik majd helyettem a szakemberek. Én csak a megérzéseimre, a tapasztalataimra támaszkodva próbálok ízelítőt adni a 2. fordulóról.

Mindenképpen jó volt a nézőtéren ülni, hiszen egyre többen vagyunk ott, és a „hangos-nagyszájú” „B „ középen túl többen is hangot mertek adni akár nemtetszésüknek, akár véleményüknek. Ami számomra kiemelkedően pozitív, hogy egyre többen vagyunk Nők!!Csapatunk fizikai erőnléte egyre jobb, mostmár csak pszichésen kellene erősödnünk, bár már tudunk egyenlíteni. Egyszer eljön az- az idő is, amikor fordítani is képesek leszünk. Brayen 5 méterről lőtt szép gólja ékes bizonyítéka ennek. Játékunk taktikus,de még nem fegyelmezett. Sajnos több játékosunk még nem bírja a kritikát, történjen ez a csapattársak, vagy a szurkolók részéről. Beszélni és nem ordítani kell egymással!!!

Az olyan sokszor átokként emlegetett Németh Károly által felépített „betonvédekezés” most nagyon hiányzott. Én itt látom a legnagyobb hiányosságunkat, és az ellenfél is megtalálta azt, sajnos nem is egyszer.

A szélsők játékára jobban kellene koncentrálni, hiszen Angyalos gyors, dinamikus felfutásait okosabban is kihasználhatnánk. Ha akcióink mindig középről – 2-3 játékostól indulnak, akkor a csapat játéka nagyon könnyen kiismerhetővé válik.

Nem vagyok pesszimista, de úgy gondolom, hogy két egymást követő sikertelenség nehéz helyzetbe hozhatja csapatunkat, hamar leszakadhatunk a  biztos bennmaradást jelentő helyekről.

Kezdjünk már végre egy olyan mérkőzést, amikor el hisszük, hogy MEG IS NYERHETJÜK.!!

Igaza van Fegyinek, amikor azt mondja:

„Az itthon elvesztett pontok duplán számítanak!”

VELETEK VAGYUNK, GYŐZNI AKARUNK!

Hajrá HTE!

Gyerünk, gyerünk Böszike!!!